Projektek

A tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum diákjai 2019-ben a Kisvárdai Szakképzési Centrum Móricz Zsigmond Szakgimnáziuma és Szakközépiskolájával vett részt Határtalanul programban.

2019. április 10-13-ig közös vidám kiránduláson vett részt a Kisvárdai SZC Fehérgyarmati Móricz Zsigmond Szakgimnáziuma és Szakközépiskolájának több osztálya (9/V, 10/D, 10/SZ/A és a 12/SZ/B), összesen 40 tanuló kísérőikkel.

A fehérgyarmati diákok látogatása Erdélyben - Határtalanul program 1. része

A kirándulás 1. napja

Elérkezett a várva várt nap. 10-én reggel hatkor már nagy volt az izgalom az iskola előtt. A csomagok elhelyezése után és a „jó” ülőhelyek elfoglalása után az autóbuszban – végre elindultak. Az úti cél Erdély volt.

 Nagykároly

Az országhatár átlépése után az első megálló Nagykároly volt. Erdélyi útjuk nem is kezdődhetett volna szebb helyen, mint ott, ahol Petőfiben a szerelem fellobbant és Júliában tápot is talált. Ama sorsdöntő megyebál után, 1846. szeptemberében itt pillantotta meg Petőfi Sándor az ő Júliáját és itt történt az első találkozás is. Ez a hely Petőfinek is az otthon melegét, a nyugalmat és boldogságot tudta kínálni.

Először a várkastélyba mentek. A várkastély erődítményeit körülvevő angolkerti séta után, megnézték a francia gótika stílusában épült kastélyban található múzeumot. A múzeumban nagyméretű kiállítóterek, átfogó természettudományi, régészeti, néprajzi, történeti kiállítások és élethű panoptikum fogadta őket.

Utána átsétáltak a híres bálterembe, ahol megpróbálták magunk elé képzelni a két szerelmes találkozásának pillanatát.

Az idegenvezetőtől azt is megtudták, hogy itt született az első magyar nyelvű Biblia lefordítója, Károli Gáspár, az író Kaffka Margit. Az itteni piarista gimnáziumban járta első négy osztályát Ady Endre és itt volt vármegyei jegyző Kölcsey Ferenc.

A gyerekek figyelmesen hallgatták az idegenvezetőt, néhány kérdésre még válaszolni is tudtak. Reméljük, hogy az itt hallottakat kamatoztatni tudják majd az órákon is.

Érdmindszent

Ezután Érmindszentre, Ady Endre szülőfaluja felé vették az irányt. A falut az országútról letérve egy kis keskeny aszfaltúton érték el. Amerre a szem ellát, egyhangú, sík vidék volt körülöttük és úgy érezték, hogy visszacsöppentek a 19-20. század fordulójára.

Érmindszent leghíresebb épülete a költő szülőháza a 19. század második felében épült, a vidékre jellemző népi építészeti stílusban. Sárral tapasztott, nádfedeles, szabadkéményes ház, három helységgel, utcára néző tisztaszobával, pitvarral és hátsó lakószobával. Az épület 1953-ban leégett, majd restaurálták, visszaállították eredeti állapotába és 1957-ben avatták múzeummá, a költő születésének 80 éves évfordulója alkalmából. A fontos dokumentumok között – könyvek, kéziratok, személyes tárgyak – megtekinthető a református egyház anyakönyve is, amelybe bejegyezték a költő születését 1877. november 22-én.

A kis szülőház mellett fekszik az Ady család később épült kúriája, amely manapság szintén múzeumként működik. Az egykori lakóház eredeti bútorzatával várja a látogatókat. Érmindszent nevét az Ady szülőház megnyitásának évében, 1957-ben nevezték át, az új név: Ady Endre (Adyfalva.)

Zilah

Folytatták útjukat Zilah irányába, ahol láthatták Ady Endre egykori iskoláját, a Wesselényi -Kollégiumot. Tovább haladtak hosszasan az autópályán és Torda mellett jött a másik csoda, a Tordai-hasadék, de mentek tovább, és egyre pompásabb, szebb táj bontakozott ki a szemük előtt a Székelykő megpillantásával. Meg sem álltak egészen Torockószentgyörgyig, ahol a 14. században épült lovagvár egy tornyát és falainak maradványait is láthatták.

Torockó

Első napjuk végállomása egy csodás helyen, az Aranyos – völgy ékkövében Torockón volt, ami egyben a szálláshelyet is jelentette. Ennél szebb és festőibb völgyet el sem tudtak volna képzelni. Torockó csodálatos természeti környezetben, két hatalmas hegy, a Székelykő (1129m) és az Ordaskő (1250m) között a Torockó patak mentén fekszik és egyesek szerint Erdély legszebb faluja. A világörökségi címre felterjesztett, Europa Nostra – díjas település egy igazi csoda. Itt a mondás szerint kétszer kel fel a Nap, és ennek hatása alatt az 1867. augusztusában idelátogatott Jókai megírta az „Egy az Isten-t”.

A falu fölé magasodó hegy Torockó jelképe, összterülete 1200 négyzet km, a hegy megmászása igazi sikerélményt nyújtott a csoportnak.

Esti megpihenés

A bőséges vacsora után közös esti sétára indultak és útközben megcsodálták a jellegzetes torockói házakat. A faluban két jól megkülönböztethető háztípust láttak. A régebbiek fából készültek és csak az ablakkeretig vakolták be ezeket. Az újabb típusú házak már kőből épültek és jellemzőjük a vasból készült pinceajtó, a fehérre meszelt homlokzat és az egységes zöld ablakok és stukkódíszítések.

A séta után a tanulók a szobáikban folytatták az estét, beszélgettek, nevettek, zenét hallgattak, énekeltek, kártyáztak és nehezen, de álomra hajtották a fejüket az aznapi felejthetetlen élményekkel gazdagodva.

A kirándulás 2. napja

Néprajzi Múzeum

A második nap múzeumlátogatással kezdődött. A falu Néprajzi Múzeumának gazdag gyűjteményéből láthatták, hogy a település a 14. sz. elején az erdélyi vasgyártás központjává vált. Köszönhetően az ide betelepített német vasműveseknek és a környék gazdag vasérclelőhelyeinek. De a múzeumban a különösen szép torockói népviseletet, a varrottasokat, a falvédőket, a festett bútorokat és a cserépkályhákat megcsodálhatták. A mondás szerint Torockó „falu a jóisten tenyerén”.

„ A világtól egészen el vagyunk zárva. A táj oly bús, oly hallgatag: csak a vasbányászat verői s egy – egy pásztorsíp a hegyekről veri föl a zárdai vidéket. (…) És mégis oly vonzó szép e táj, hogy nincs egy idegen utas, ki meg ne látogatná; s a honfi lélekben szegényül hal el, ha Torockót nem látva, hagyta ide Erdély paradicsomát.” (Kőváry László, 1841)

Tordai Sóbánya

A főtér híres kútjától keltek mindennap útra és rövid utazás után megérkeztek a Tordai Sóbányába.

A látogatható bányák közül megnézték a Rudolf-bányát, ahol a 13 emeletes falépcsőn lefelé haladva, a falon elhelyezett évszámok mutatták, mikor hol tartott a véső és a csákány, vagyis a különböző években elért fejtési mélységértékeket.

A nagyszabású felújításoknak köszönhetően a bányát kibővített funkciókkal látták el. Több mint 100 férőhelyes amfiteátrumot, sport-, teke-, mini golfpályát és egy hatalmas gondolát építettek itt. Mindezeket természetesen ki is próbálhatták.

Terézia bánya

A leglátványosabb a Terézia – bánya volt, ahol a harang alakú fejtő alján egy tó keletkezett, amire csónakázót létesítettek, melynek északi falán egy só zuhatag képződött. Mindenkit megérintettek a járatlabirintusok, a szédítő méretek, az elképesztő képződmények.

Torda

Ezután visszamentek Tordára, hogy felkeressék testvériskoláikat, de előtte még az idegenvezető megmutatta az 1204-ben épült, Szent László tiszteletére szentelt templomot és azt is megtudták tőle, hogy Tordán látta utoljára Júliáját és Zoltán fiát a harcmezőkre siető Petőfi Sándor.

Végre célhoz értek, a Jósika Miklós Líceumba, ahol már izgatottan várták őket. A költészet napja alkalmából József Attila megzenésített verseivel köszöntötték őket, és egyik versét közösen is elénekelték, aminek nagy sikere volt.

Ezután még beszélgettek és ismerkedtek egy kicsit, majd átsétáltak az iskola mellett található „sóhivatalba”.

Megtudták, hogy itt történt egy fontos történelmi esemény is, amikor 1568. januárjában országgyűlést tartottak Tordán és a főtéri katolikus templomban kimondták az erdélyi vallásszabadságot. A korszakalkotó eseményre érkező fejedelmek a református templom parkjában szálltak meg, amit emiatt a Fejedelmek Házának is hívnak. Történeti Múzeumnak rendezték be, amelynek a falai között felhalmozott népművészeti alkotásokat, festett üvegikonokat és használati tárgyakat illő komolysággal látogattak meg idegenvezető segítségével.

Ezután a nap utolsó célja felé vették az irányt, Erdély egyik leglátványosabb és legtöbbek által látogatott kirándulóhelyére, a Tordai-hasadékhoz. Ez a természeti csoda két mészkőgerinc között alakult ki egy víz által kivájt mészkőbarlang beomlása következtében, de a legenda szerint a kunok elől menekülő Szent László király mögött a hegy kettéhasadt.

A túra után visszatértek szállásra és jó hangulatban együtt töltötték az estét.

A kirándulás 3. napja

Kolozsvár

Reggeli után, kicsit karikás szemmel, de tele lelkesedéssel a magyar történelem és kultúra fontos színhelyére, Kolozsvárra indultak. A „kincses város” felfedezéséhez a testvériskola tanulói is csatlakoztak. Először Kolozsvár legismertebb zarándokhelyét, Mátyás király szülőházát keresték fel, aki itt született 1440-ben. Az épületbe sajnos nem tudtak bemenni, mert a hely egyetemként működik és nem látogatható.

Innen elsétáltak a nem messze lévő legrégebbi és legértékesebb Farkas utcai Református templomhoz, amely Délkelet-Európa legnagyobb egyhajós gótikus csarnoktemploma és Mátyás király rendeletére építették. A templomban megcsodálhatták a szépen faragott padokat, a gazdagon díszített szószéket és az Európában egyedülálló címergyűjteményt. A gyerekek ámulattal nézték a templomban látható gazdag fal díszítést, a színes üvegablakokat és a hatalmas orgonát.

Látták a templom előtt álló híres-neves Szent György szobor másolatát, ami Európa első, egészalakos bronz lovas szobrának számít, az alkotás eredetije a prágai várban tekinthető meg.

A nap következő állomása felé haladva, elsétáltak a városban működő híres Babes-Bolyai Tudományegyetem mellett és megérkeztek Európa első köztemetőjéhez, a Házsongárdi temetőbe, ahol a két iskola tanulói közösen keresték fel híres elődeink nyughelyét. Hiszen ide tértek megnyugodni: Dsida Jenő, Kós Károly és Brassai Sámuel – polihisztorok, a tanító Apáczai Csere János, zsoltárfordítóink Heltai Gáspár és Szenczi Molnár Albert, Kriza János unitárius pap, Reményik Sándor és Szilágyi Domokos költők.

Ezután a nap utolsó célja felé vették az irányt, a város főterének központjában álló, 14. században épült Szent Mihály templomhoz. A templom előtt álló Mátyás király lovas szobra mindenkit lenyűgözött, ahol közös csoportképet is készítettek. A program végeztével mindannyian buszra szálltak, útközben a két iskola tanulói még jobban összebarátkoztak és tervezgették a legközelebbi találkozásukat Fehérgyarmaton, majd fájó szívvel Tordán búcsút vettek egymástól.

A hosszú és fárasztó nap után mindenkinek jólesett a meleg vacsora és a pihenés, mielőtt mindenki összepakolt a hazautazáshoz, hiszen ez volt itt az utolsó együtt töltött este.

Hazaindulás

És elérkezett a hazaindulás napja, volt, aki még szívesen maradt volna, de a finom reggeli után búcsút vettek vendégszerető házigazdáiktól és a kellemes szállástól. Búcsút intettek a szép tájnak, az égbe nyúló hegyeknek, a friss patakoknak, a múltat idéző helynek és elindultunk.

A Király-hágó felé haladva útba ejtették Körösfőt és a buszból láthatták a falu feletti dombtetőn álló református templomot, majd Bánffyhunyadon tátott szájjal bámulták a hatalmas palotákat.

Folytathatták útjukat és meg sem álltak a Sebes-Körös jobb partján fekvő szerény falucskáig, melynek szélében álló dombtetejére épült Boncza Miklós földbirtokos kastélya.

Csucsa, költőóriásunk, Ady Endre nevével összefonódva vált nevezetessé. Csinszka szülőháza volt ez, a költő feleségének, akivel néhány esztendőt töltöttek itt el együtt az első világháború zűrzavaros éveiben Ady haláláig.

Nagyvárad

A Sebes-Körös partján haladva elérkeztek az utolsó megállóhoz, a Szent László király alapította egyházi központba, Nagyváradra. Először a város egyik szimbólumát, a „Fekete Sas” palotát eresték fel, mely manapság szállóként működik.

A város központjában található téren elidőztek egy kicsit. A Szigligeti Színház mellett elsétálva felkeresték a barokk stílusban épült Római Katolikus Székesegyházat, melynek orgonáját Mária Terézia adományozta a városnak. És azt is megtudták, hogy itt őrzik Szent László király koponyacsontjának egy kis darabkáját is.

Kalandozásukat a múltban és Erdélyben ezzel befejezték és elköszöntek idegenvezetőjüktől, aki egy nagyon szép verssel búcsúzott tőlünk. Attilát senki nem fogja elfeledni, humoros és érdekes történeteit csak úgy szívták magukba, mindenki csupa fül volt, mikor ő beszélt.

Hasznos időtöltéssel és jó utazással jól szórakoztak térben és időben. A kirándulás alatt olyan élményben volt részük, ami mindenkinek egy életre szólt és felejthetetlenné tette ezt a négy napot, mert „Erdélyország” a földi paradicsom, az utolérhetetlen szépség és gazdagság, a kimeríthetetlen múlt.

Eljuthattak egy olyan országba, mely több természeti, történelmi és népéleti kinccsel bír. Ebben a négy napban csak egy kis ízelítőt kaptak abból a töredék kincsből, mellyel Erdélyben találkozhat az odalátogató. Aki teheti, látogasson el ide, fedezze fel a csodálatos tájakat a több évszázados történelmi helyeket és ismerkedjen meg az ott élő emberekkel is, akik nehéz körülményeik ellenére is őrzik magyarságukat. Öröm, kihívás és megtiszteltetés volt számukra ez a lehetőség.

Jól érezte magát mindenki, megérte pályázni, hiszen a Határtalanul program által rengeteg tudással és élménnyel gazdagodtak.

A partneriskola diákjainak látogatása Magyarországon - Határtalanul program 2. része

A Móricz diákjai izgatottan várták a partneriskola diákjainak érkezését. Mindig nagy élményt jelent új embereket megismerni, elbeszélgetni a generációnkat foglalkoztató témákról, közös élményekben részesülni.

2019. május elején a 38 tordai diák és tanáraik ismerkedtek Szabolcs - Szatmár - Bereg megye nevezetességeivel. Többször kirándultak Magyarországon, de ezt a vidéket első alkalommal érintették.

Ez alkalommal is a közös kirándulások fő célja a magyar történelem és kultúra helyi emlékhelyeinek megismerése volt.

Szatmárcsekén a Kölcsey Ferenc Emlékházát látogatták meg, majd a híres nemzeti költőnk sírjánál elénekelték a magyar - illetve székely himnuszt.

Ellátogattak Nagyarban, ahol a Túr és a Tisza találkozik. Itt meglátogatták a Rózsakirályként emlegetett Luby Géza pompás XIX. századi kastélyát és a csodálatos rosariumot. A kastélyban csoportos, interaktív történelmi és irodalmi vetélkedőn vettek részt.

Miután a szabaduló szobából mindenki sikeresen kijutott az esti táncház következett. A szatmári népzene és táncrenddel ismerkedve felfedezették az itteni vidéki népi kultúra közös vonásait. A megyeszékhelyen, Nyíregyházán, meglátogatták a vadasparkot és ismerkedtek a város nevezetességeivel.

A kirándulás utolsó napján, Cégénydányádon a Kölcsey-Kende kastélyt látogatták s megcsodálták az angolkert fakülönlegességeit.

Zárszó

Csak úgy repültek az órák, napok, élményekben gazdagodtak a programban résztvevők. Jobban megismerték és elfogadták egymást, barátságok szövődtek vagy mélyültek el. A Határtalanul programnak hála nemcsak csodálatos helyeket ismerhettek meg, de elmélyítették irodalmi és történelmi ismereteiket.